Örmény nyelvtanfolyam

Tanár: Dr. Dzsotjánné Krajcsir Piroska

Az örmények anyanyelve, melyet a világon mintegy 5,5 millióan beszélnek, az indoeurópai nyelvcsalád önálló ága, közeli rokona, akárcsak a görögnek, nincsen. Sokáig a perzsa legközelebbi rokonának hitték, nagyszámú perzsa jövevényszava miatt. Indoeurópai, kaukázusi, hurri-urartui, és más nyelvekkel való szoros érintkezésből alakult, és egységesült az Örmény-fennsíkon élő örmény etnosz nyelvévé. A Kr. e. VI. századtól Örményország-Arménia beszélt nyelve, gazdag szájhagyományozó irodalma volt. A Kr. u. V. század kezdetén létrehozott örmény ábécé gazdag írásos kultúra kialakulását tette lehetővé, melynek alapján óörmény /V-XI.sz./, középörmény /XII-XVI.sz./ és újörmény /XVII.sz.- / nyelvi korszakot különböztetünk meg. A politikai széttagoltság miatt a századok folyamán megnőtt a nyelvjárások közti különbség. A területi megosztottságtól függően egyes nyelvjárásokban nagyszámú török, perzsa, orosz, stb. jövevényszó került a nyelvbe. Az irodalmi nyelv is egyik, vagy másik nyelvjárásra támaszkodik jobban. A XIX.századra két nagy nyelvjárás, ill. irodalmi nyelv alakult ki: a nyugati és a keleti örmény nyelvek. A nyugati örmény a Törökországban, illetve Európától Amerikáig a nyugati diaszpórában élő örmények nyelve; a keleti örmény az Ararát-medence dialektusának győzelme után lett az anyaországban, Oroszországban, Iránban és Indiában élő örmények irodalmi nyelvévé.

Az örmény névszóragozási rendszere az indoeurópai nyelvekével rokon, hét esetragja van. Az igeragozás - különösen az óörményben - a latin időszemléletéhez áll közel. Szórendje viszonylag szabad. Névelője nincs, a névszó határozottságát a szó végén jelöli. A cselekvés körülményeit ragokkal és névutókkal fejezi ki. Prepozíciói nincsenek, nincs nyelvtani neme sem. Birtokviszonyát a magyaréhoz hasonlóan - birtokos, birtok - építi fel.