Tanár: Kolozsy-Kiss Eszter

 

Az interjúkat az iskola tanárai készítették 2010-ben.

-         Büszke vagy a tanítványaidra?

-         Hú, nagyon!

-         Akkor gondolom, szívesen beszélsz róluk.

-         Bármikor. Szinte minden tanítványom története sikertörténet, mindenkié más, de ami ugyanaz, az az eredmény.

-         Mit nevezel eredménynek?

-         A japán tanításának egyik csúcspontja – ráadásul ez már a tanulás legelején megadatik –, amikor egy addig japánul teljesen analfabéta, egyszer csak folyékonyan olvassa a szótagokat. Ilyenkor meg is szoktam állítani az órát, és megkérdezem, hogy gondolta volna -e, hogy ez a csoda megtörténik vele. Ha lehet nagy szavakat használni, ez egy katarzis a tanár életében.

-         Ez évek után történik meg?

-         Ááh, néhány hét. Egészen pontosan 2 hét után már tudnak olvasni. Persze ez csak a három közül a legegyszerűbb írásrendszerre vonatkozik, de akkor is, ezt mindenki csodaként éli meg.

-         És utána?

-         Az első az, hogy mondatokat tud mondani. A legegyszerűbb kifejezéseket már az első óra után tudja, tehát úgy megy haza, hogy sikerélménye van. Később persze jön a többi siker, elsősorban a nyelvvizsga az, ami kézzelfogható győzelem.

-         A Selyemút Nyelviskolában a Te tanítványaid szerzik a legtöbb nyelvvizsga papírt. Mondhatjuk, hogy nyelvvizsga mániás vagy?

-         Könnyű dolgom van, mert a japánok a japán nyelv tanításának kidolgozásában is élen járnak, nagyon sok kitűnő tanításhoz használható anyag van, könyvek, kazetták, CD-k, DVD-k, és ezek könnyen beszerezhetők nem csak Japánban, hanem pl. a Japán Alapítványban is. Ezen kívül régi hagyománya van a JLPT (Japanese Language Proficiency Test), japánul Nihongo Nōryoku Shiken-nek, azaz a nemzetközi nyelvvizsgának. Ez egy tökéletesen kidolgozott rendszer, ez évtől 4 helyett 5 szintes, alapfoktól a tolmács szintig mindenki lemérheti a tudását.

-         És erre az összes tanítványodnak mennie kell?

-         Nem kell, de valahogy ez mindig olyan, mint amikor egy úszó naponta lemegy az uszodába, ahol nem csak azért úszik, mert az jó, hanem azért is, mert készül a bajnokságokra, vagy az olimpiára. Nyelvvizsgát 1 évben egyszer lehet tenni, és ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy sikerélményünk legyen.

-         És ha valakinek nem sikerül…?

-         Az nagyon ritka. Hozzánk érdekes módon nem úgy jönnek a diákok, hogy hirtelen fellángolásból elkezdenek japánul tanulni, aztán a lelkesedés alábbhagy, és végül abbahagyják.  Az a tanár felelőssége, hogy ne hagyja a tüzet kialudni. De persze megint csak könnyen beszélek, mert egy pár fős nyelviskolai csoport, vagy a magántanítvány teljesen más történet, mint amikor 40 fős osztályokat kell tanítani.

-         Nagyon számít, hogy van -e motivációja a nyelvtanulónak?

-         Amikor bő egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem tanítani, akkor azt gondoltam, hogy nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz lehet úgy japánt tanulni, hogy nincs konkrét cél. Ma már máshogy látom, nagyon sok olyan példa van, hogy valaki csak úgy elkezd tanulni, aztán ez lesz az élete. Bár meg szoktam kérdezni, hogy hogy jött a japán, semmilyen következtetést nem vonok le akkor sem, ha valaki nem tudja rá a választ, és nincs értelmes motiváció.

-         És akkor mi a siker kulcsa?

-         A legfontosabb szerintem az, hogy valaki szeresse, amit csinál. Ez nem csak a diákra, hanem a tanárra is igaz, tehát ha én tudom lelkesíteni, és éreztetni vele, hogy a japántanulás egy kiapadhatatlan örömforrás, akkor nemre, korra való tekintet nélkül mindenki szívesen tanul majd.

-         De hát ez egy nagyon nehéz nyelv! Nem szoktad őket előre figyelmeztetni?

-         Isten őrizz! Kis lépésenként haladunk előre, nem ijesztgetek senkit, ráadásul én már azt is vitatom, hogy a japán olyan nagyon nehéz lenne. Írni és olvasni igen, de a nyelvtan, az rém egyszerű. Mindenkinek ezt szoktam mondani, és így aztán szépen lassan el is jutnak magas szintre.

-         Mennyi idő alatt lehet eljutni japánul alapfokra?

-         A klasszikus heti kétszer 2 iskolai óra mellett 1 év alatt lehet eljutni a JLPT 5-ös szintjére, ez kb. 150 óra, újabb 1 év alatt a 4-esre, ez így összesen tehát 300, és jó módszer, idő és energia befektetésével 5 év alatt el lehet jutni tolmács szintre.

-         Jó módszer?

-         Igen, szerintem létezik rossz és jó módszer a nyelvtanulásban.

-         Hogy lehet jó módszerrel nyelvet tanulni?

-         Kezdem azzal, hogy szerintem hogy nem lehet. Könyvből még soha senki nem tanult meg jól egy nyelvet. Helyesbítenék, nem arról van szó, hogy nem lehet, csak nem érdemes, mert borzasztó sok időt és energiát emészt föl.

-         És akkor hogy?

-         A legideálisabb a „szájhagyomány útján”. Nyelvet szerintem csak úgy szabad tanulni, hogy hallás után. Első lépés, hogy megértjük, amit egy másik ember mond, és csak sokkal később tudunk önálló mondatokat alkotni. Mint ahogy a kisgyerek sem először ír és olvas, hanem csak figyeli a többieket, hogy mit mondanak neki. Mivel mi Budapesten élünk, és nem tudjuk a diákjainkat egy másik országba hetente kétszer kihelyezni, ezért jobb híján az órákat kell úgy alakítani, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az anyanyelvi környezethez. Ha egy tanár az óráján magyarul beszél, ha a magyarázatokat, instrukciókat is mind magyarul mondja, akkor a nyelvtanulóban joggal merül fel a kérdés, hogy mi különbség van a között, ha otthon elolvassa a nyelvtani magyarázatot a könyvben, vagy ha eljön az órára. Ez az egyik legsúlyosabb hiba, amit egy tanár elkövethet. Minden lehetőséget, ha úgy tetszik, minden egyes másodpercet meg kell ragadni, hogy a diák tanulhassa a nyelvet. Magyarul meg már eddig is tudott, nem kell rá megtanítani.

-         Az iskola vezetőjeként ezt a többi tanártól is megköveteled?

-         Kivétel nélkül. A mi iskolánk tulajdonképpen egy megtestesült álom, hiszen amikor Haász Gabival, aki akkor már a barátnőm volt, (és hála Istennek azóta is az) eldöntöttük, hogy iskolát alapítunk, erre az elvre alapoztuk az egészet. Egy időben nagyon sokat tanítottam, és édesapám bogarat ültetett a fülembe, hogy miért nem rendezem a rengeteg tanítványomat csoportokba. Akkor jutott először eszembe az iskola létrehozása. És bár maga a névadó is édesapám, Gabival dolgoztuk ki az iskola programját, amihez minden körülmények között tartani szeretnénk magunkat. És igen, a tanárokat is annak az elvnek alapján vesszük föl, illetve képezzük, hogy beszélni kell megtanítani a hallgatókat, és minél előbb olyan szintre kell őket hozni, hogy kommunikálni tudjanak az adott nyelven.

-         Na jó, de ezt hogy lehet minden nyelven ugyanúgy elérni?

-         Mi nem hiszünk abban, hogy az úgy nevezett - csúnya szóval - kisnyelveket máshogy kéne tanítani, mint a világnyelveket. A módszer minden nyelven azonos kell, hogy legyen, legfeljebb az az idő különbözhet, ami alatt el lehet jutni a különböző szintekre.

-         Igen, például én a japánról azt hallottam, hogy amíg valaki megtanul jól japánul, azalatt három európai nyelvet meg lehet tanulni.

-         Mondok pár példát az ellenkezőjére. Egyre ritkább, hogy valakit 0-ról kezdek el japánul tanítani, de Mayer Bencével például így volt. Érettségi előtt járt hozzám néhány hetet, majd szeptemberben tulajdonképpen elölről kezdtük a tanulást, december első hetében pedig már sikeres alapfokú nyelvvizsgát tett. 47 óra után! Hivatalosan, már mint hogy az iskolai tanterv, tanmenet szerint 150 óra alatt lehet eljutni erre a szintre. Akkor tulajdonképpen mi is történt? Az, hogy jó módszerrel, időt és energiát nem kímélve 3 hónap alatt megtanult alapfokon japánul. A másik Guiness rekord Szépe Zita, aki korábban már tanult japánul, de az alapfokúja a hallgatási feladat miatt nem sikerült. 3 és fél hónapja járt hozzánk, amikor megcsinálta a nyelvvizsgát 96 %-ra! Most 1 éve jár, a 3-as nyelvvizsga szintet elhagyta, és most már a 2-esre készülünk. Mihez képest sok idő japánul eljutni magas szintre? Egyébként annyira sok az ilyen sikertörténet, hogy a honlapra külön is feltettük őket.

-         A kulcs tehát a beszélni, beszélni, beszélni?

-         Igen, de ez nem létezhet hallgatás nélkül. Az első lépés, hogy otthon, akár háttérként is japán nyelvű szövegeket kell hallgatni. Mosogatás, főzés, takarítás közben, elalvás előtt, buszon, villamoson, kocsiban, és nincs kifogás, mert ma már van MP3 lejátszó, amire akár rádióműsorokat is fel lehet venni. Először csak a tankönyvekhez tartozó hanganyagot kell addig hallgatni, amíg be nem épülnek teljesen a szövegek, mert ahogy már mondtam, olvasva azért sem szabad tanulni, mert akkor a helyes hangsúly, intonáció nem rögzül. Hallgatáskor több legyet is ütünk egy csapásra. Anyanyelvitől tanulunk, akinek ha a hanglejtését megjegyezzük, akkor nem csak a nyelvtan, az új szavak problémáját küszöböltük ki, de tényleg úgy is fogunk beszélni, mint egy anyanyelvi.

-         Akkor nem is szabad nyelvtant külön tanítani?

-         Dehogynem! Csak nem mindegy, hogy hogyan. Száraz, unalmas táblázatokból, vagy élőnyelvi szövegekkel, kártyákkal, játékokkal, tehát mindenfélével, ami nem mellesleg még élvezetessé is teszi a tanulási folyamatot.

-         Kicsit elkanyarodva a módszertől, a tanárokat hogyan választjátok ki?

-         Szigorú követelmények vannak. A tanárnak először is megközelítőleg tökéletesen kell tudnia az általa tanított nyelvet. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy XY még csak középfokon tud ugyan, de kezdő csoportot azért már így is tud tanítani. Ez egy nagyon durva félreértés! A kezdő szintű tanulót a legnehezebb tanítani, hiszen ha valaki nem látja át a nyelv teljes rendszerét, nem épül föl benne egy kép, hogy mit mire építve tanít, akkor a kezdőknél lehet a legsúlyosabb, sokszor helyrehozhatatlan hibákat elkövetni. A másik borzasztó hiedelem, hogy az ember akkor tanul a legjobban, miközben tanítja, tehát a tanítást egyfajta gyakorlóterepnek fogják fel sokan, ahol lehet a tanulókon kísérletezni. A tanár ne aközben tanulja meg a nyelvet, miközben tanítja, hanem még sokkal korábban, különben olyan lesz, mint a híres orosztanárok, 1 leckével a diákok előtt. A tanárok nyelvtudását tehát nyelvvizsgával tudjuk lemérni. Arról nem is beszélve, hogy az a tanár, akinek nincs nyelvvizsgája, hogyan készíti fel a diákokat nyelvvizsgára? Van egy „kedvenc” történetem arról, amikor az egyetemista, akinek középfokúja van, felsőfokúra készít föl. Na, hát ezt nem szabad. Én soha nem tanítottam azelőtt, hogy felsőfokú szinten lettem volna. A tanárnak tehát legyen tolmácsszintű nyelvvizsgája. De ez persze még nem elég, mert japánból is csak írásbeli van, tehát így még nem tudjuk meg, hogy beszélni is tud -e. Ezért követeljük meg az európai nyelveket tanító tanároktól, hogy minimum 1, az egyéb nyelveket tanítóktól pedig, hogy minimum 2 évet célnyelvi környezetben töltsenek. Ha ez teljesül, akkor nézzük, hogy van -e az adott nyelvből diplomája, és amely nyelvekből van nyelvtanári képzés is, azokból elvárjuk, hogy a tanárnak nyelvtanári diplomája is legyen.

-         És a tapasztalat?

-         Ehhez ragaszkodunk legkevésbé. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha pl. valaki 40 évig tanított rossz módszerrel, akkor az ugyan tapasztalat, de a legrosszabb fajtából. Saját magunk képezzük a tanárainkat, tehát ez nem fontos.

-         Tehát akkor mondhatjuk, hogy Te egy igazán sikeres nyelvtanár vagy.

A nyelvtanulás nem rólam, illetve a tanár kollégáimról szól. Hogy megint uszodai példával éljek, a tanár olyan, mint az úszóedző, aki a medence széléről figyeli a tanítványt, anélkül, hogy ő maga beugrana a vízbe, és vele együtt úszna. Soha, senki nem tud megtanítani egy másik embert egy idegen nyelvre. A nyelvtanuló maga tanulja meg a nyelvet, a tanár szakértő munkája segítségével, de sosem tőle. A tanárnak pedig az a feladata, hogy minél jobb teljesítményt hozzon ki a tanítványából, miközben mindketten remekül érzik magukat.